Sajnálattal közlöm, hogy a blogomat törlöm. Nem olvassátok, nem írtok kommenteket. Nagyon szerettem ezt a blogot írni, de úgy látom, hogy felesleges. Nagyon nagyon sajnálom. De fel a fejjel! Lesz még két blogom :)) Puszii: Niki :*
2013. március 15., péntek
Kedves olvasok!
Kedveseim!
Sajnálattal közlöm, hogy a blogomat törlöm. Nem olvassátok, nem írtok kommenteket. Nagyon szerettem ezt a blogot írni, de úgy látom, hogy felesleges. Nagyon nagyon sajnálom. De fel a fejjel! Lesz még két blogom :)) Puszii: Niki :*
Sajnálattal közlöm, hogy a blogomat törlöm. Nem olvassátok, nem írtok kommenteket. Nagyon szerettem ezt a blogot írni, de úgy látom, hogy felesleges. Nagyon nagyon sajnálom. De fel a fejjel! Lesz még két blogom :)) Puszii: Niki :*
2013. március 10., vasárnap
A veszekedés és az elrablás (I.Évad)
*Ashley szemszöge*
Este nagyon jól sikerült a buli. Boldogan keltem fel reggel Niall mellett. Elkezdett csörögni a telefonom.
-Igen.- szóltam bele kómás hanggal.
-Találkozzunk a Big Ben-nél 12:00 perc-kor.- halottam egy női hangot majd letette. Olyan ismerős volt. Ránéztem az órámra és 11:03. Gondoltam elkezdek készülődni. Ki akartam kelni az ágyból, de akkor Niall visszarántott.
-Itt hagysz?.- nyöszörgött.
-Niall készülődnöm kell. Találkozóm van valakivel.- próbáltam lehámozni magamról a kezeit, kisebb nagyobb sikerrel.
-Szóval megcsalsz? Nem vagyok elég jó neked?.- emelte fel a hangját.
-Honnan tudod, hogy fiúval találkozok? Nem is tudsz semmit és már dumálsz.- kezdtem kiabálni és azzal a lendülettel, úgy ahogy voltam egy szál melltartóba és egy rövid gatyába, lerohantam a lépcsőn és ki az utcára. Futottam ahogy csak bírtam. Nagyon elfáradtam ezért már csak sétáltam. Nem is kicsit bámultak meg az emberek. Hirtelen megállt mellettem egy fekete kocsi és berántott. Megkötözték a kezemet és a lábamat.
-Engedjenek el mit művelnek?.- kiabáltam.
-Nyugi cica. Mindenkivel csak egy menet lesz.- húzogatta a szemöldökét egy 30 év körüli férfi. Mindenkivel? De 4-en vannak. Úristen. Amíg ezen gondolkoztam betapasztották a számat. Fél óra után megérkeztünk és furcsa helyre. Felvittek az irodában.
-Na kis anyám. Én leszek az első, de nem kíméllek.- állt meg mellettem egy hústorony. Meg se várta hogy csináljak valamit, azonnal lehúzta a a nadrágomat, az alatta lévő bugyit és kicsatolta a melltartómat. Lefektetett az asztalra és fölém kerekedett. Levette a nadrágját és akkor megtörtént. Hihetetlenül fájt. Még szűz voltam, és sosem csináltam. Amikor éreztem, hogy valami belém folyik leszállt rólam és egy másik jött. Az is ugyan ezt csinálta. Majd később mind a négy. Rettentően fájt. Megerőszakoltak. A ruháimmal együtt bedobtak egy kis helyiségbe és ott hagytak. Rengeteg cső volt ott. Meglátta egy lányt. Olyan ismerős volt. Tettem egy próbát. (Ja igen, már nincs betapasztva a szám)
-Jasmin?.- kérdeztem halkan.
-A. Ashley?.- kérdezett vissza.
-Úristen Jasmin, hogy kerültél ide?.- értetlenkedtem
-Emlékszel amikor elszaladtam, mikor meghoztad Em-et?.- bólintottam.- Akkor egy fekete kocsi megállt előttem és elragadott, majd 4 ember megerőszakolt.
-Velem is ez történt.- ez volt az utolsó amit beszélgettünk. Megláttam egy kiálló hegyes izét, az egyik csőből. Oda kúsztam és elkezdtem elvágni a kötelet ami a kezemen volt. 10 perc vágás után sikerült. Gyorsan megcsináltam ezt a lábammal is. Felvettem a ruhám és szaladtam segíteni Jas-nek.
-Köszönöm.- mosolygott.- De ettől még nem jutunk ki.
-Szívesen. De kijutunk. Láttam a falon egy szellőzőcsatornát ami elég széles. Ott ki tudunk mászni.- vázoltam fel a tervet.
-Jó de, hogy megyünk oda fel?.- kérdezte.
-A csöveken.- kacsintottam. Elindultunk. Nagy nehezen felmásztunk a csöveken. Nagyon nehéz volt leszedni a rácsot a szellőzőről, de sikerült. Előbb én másztam, majd Jas. Kb. fél óra kúszás után kijutottunk. Lepacsiztunk. Elkezdtünk futni, majd megláttunk egy parkot. Ott leültünk és beszélgettünk.
-Aznap amikor elfutottam és még nem raboltak el felhívott Roby (Jas volt pasija aki miatt rivalizál Em-el).- kezdett el mesélni Jas.- És elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy akkor Emily után ment és, hogy vissza akar kapni.
-Ez most komoly?.- kérdeztem tágra nyitott szemekkel.
-Igen. De megmondtam neki, hogy köztünk már mindennek vége. Ja és megbocsátok Emily-nek és bocsánatot is kérek.- mondta.
-Ennek örülök. Na nem indulunk el? Idegesít, hogy a fiúk bámulják a mellemet.-nevettem. Bólintott egyet és elindultunk haza felé...
Este nagyon jól sikerült a buli. Boldogan keltem fel reggel Niall mellett. Elkezdett csörögni a telefonom.
-Igen.- szóltam bele kómás hanggal.
-Találkozzunk a Big Ben-nél 12:00 perc-kor.- halottam egy női hangot majd letette. Olyan ismerős volt. Ránéztem az órámra és 11:03. Gondoltam elkezdek készülődni. Ki akartam kelni az ágyból, de akkor Niall visszarántott.
-Itt hagysz?.- nyöszörgött.
-Niall készülődnöm kell. Találkozóm van valakivel.- próbáltam lehámozni magamról a kezeit, kisebb nagyobb sikerrel.
-Szóval megcsalsz? Nem vagyok elég jó neked?.- emelte fel a hangját.
-Honnan tudod, hogy fiúval találkozok? Nem is tudsz semmit és már dumálsz.- kezdtem kiabálni és azzal a lendülettel, úgy ahogy voltam egy szál melltartóba és egy rövid gatyába, lerohantam a lépcsőn és ki az utcára. Futottam ahogy csak bírtam. Nagyon elfáradtam ezért már csak sétáltam. Nem is kicsit bámultak meg az emberek. Hirtelen megállt mellettem egy fekete kocsi és berántott. Megkötözték a kezemet és a lábamat.
-Engedjenek el mit művelnek?.- kiabáltam.
-Nyugi cica. Mindenkivel csak egy menet lesz.- húzogatta a szemöldökét egy 30 év körüli férfi. Mindenkivel? De 4-en vannak. Úristen. Amíg ezen gondolkoztam betapasztották a számat. Fél óra után megérkeztünk és furcsa helyre. Felvittek az irodában.
-Na kis anyám. Én leszek az első, de nem kíméllek.- állt meg mellettem egy hústorony. Meg se várta hogy csináljak valamit, azonnal lehúzta a a nadrágomat, az alatta lévő bugyit és kicsatolta a melltartómat. Lefektetett az asztalra és fölém kerekedett. Levette a nadrágját és akkor megtörtént. Hihetetlenül fájt. Még szűz voltam, és sosem csináltam. Amikor éreztem, hogy valami belém folyik leszállt rólam és egy másik jött. Az is ugyan ezt csinálta. Majd később mind a négy. Rettentően fájt. Megerőszakoltak. A ruháimmal együtt bedobtak egy kis helyiségbe és ott hagytak. Rengeteg cső volt ott. Meglátta egy lányt. Olyan ismerős volt. Tettem egy próbát. (Ja igen, már nincs betapasztva a szám)
-Jasmin?.- kérdeztem halkan.
-A. Ashley?.- kérdezett vissza.
-Úristen Jasmin, hogy kerültél ide?.- értetlenkedtem
-Emlékszel amikor elszaladtam, mikor meghoztad Em-et?.- bólintottam.- Akkor egy fekete kocsi megállt előttem és elragadott, majd 4 ember megerőszakolt.
-Velem is ez történt.- ez volt az utolsó amit beszélgettünk. Megláttam egy kiálló hegyes izét, az egyik csőből. Oda kúsztam és elkezdtem elvágni a kötelet ami a kezemen volt. 10 perc vágás után sikerült. Gyorsan megcsináltam ezt a lábammal is. Felvettem a ruhám és szaladtam segíteni Jas-nek.
-Köszönöm.- mosolygott.- De ettől még nem jutunk ki.
-Szívesen. De kijutunk. Láttam a falon egy szellőzőcsatornát ami elég széles. Ott ki tudunk mászni.- vázoltam fel a tervet.
-Jó de, hogy megyünk oda fel?.- kérdezte.
-A csöveken.- kacsintottam. Elindultunk. Nagy nehezen felmásztunk a csöveken. Nagyon nehéz volt leszedni a rácsot a szellőzőről, de sikerült. Előbb én másztam, majd Jas. Kb. fél óra kúszás után kijutottunk. Lepacsiztunk. Elkezdtünk futni, majd megláttunk egy parkot. Ott leültünk és beszélgettünk.
-Aznap amikor elfutottam és még nem raboltak el felhívott Roby (Jas volt pasija aki miatt rivalizál Em-el).- kezdett el mesélni Jas.- És elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy akkor Emily után ment és, hogy vissza akar kapni.
-Ez most komoly?.- kérdeztem tágra nyitott szemekkel.
-Igen. De megmondtam neki, hogy köztünk már mindennek vége. Ja és megbocsátok Emily-nek és bocsánatot is kérek.- mondta.
-Ennek örülök. Na nem indulunk el? Idegesít, hogy a fiúk bámulják a mellemet.-nevettem. Bólintott egyet és elindultunk haza felé...
Hali gali Emberek :33 (FONTOS!!!)
Sziasztok olvasóim <3
Nagyon sajnálom, hogy ilyen késve hozok részeket, de át kerültem egy erősebb suliba és sokat kell tanulni. De megígérem, ha hozok részt az hosszú lesz. Ja és KOMMENTELJETEK!! Sajnos ha így halad tovább, és nincs komment akkor bezárom a blogot, mert azt látom, hogy nem tetszik és nem olvassátok ://
Nagyon sajnálom, hogy ilyen késve hozok részeket, de át kerültem egy erősebb suliba és sokat kell tanulni. De megígérem, ha hozok részt az hosszú lesz. Ja és KOMMENTELJETEK!! Sajnos ha így halad tovább, és nincs komment akkor bezárom a blogot, mert azt látom, hogy nem tetszik és nem olvassátok ://
2013. március 5., kedd
11. rész képei (vegyes)
Baleset (I. évad)
*Ashley szemszöge*
Reggel boldogan keltem. Fél 10 volt. Gondoltam felhívom David-et. Kicsöng, kicsöng..
-Szia David.- szóltam bele.
-Szia Ash. Miért hívsz?.-halottam a hangján, hogy mosolyog.
-Ma eljössz a szállóhoz?.-kérdeztem.
-Persze.-mondta és letettük. Gyorsan felkaptam egy laza ruhát és vártam David-et. 10 perc múlva meg is jött. Baromkodtunk és csináltunk olyan képeket ahol egymásnak macska bajszot rajzoltunk meg még több fajta képet. Nagyon vicces volt. Fel is raktuk őket twitterre.
-Elmegyünk kávézni?.-kérdeztem.
-Felőlem.- volt vállat mosolyogva Dav. El is indultunk. Amikor át akartunk menni egy zebrán hirtelen erős fájdalmat éreztem az oldalamban. Minden kezdett homályos lenni. A földre rogytam. Még hallottam David hangját majd minden elsötétült...
*David szemszöge*
Olyan jól ment minden. Már közel voltunk a kávézóhoz, hiszen már csak egy zebra választott el onnan. Szépen elindultunk, majd hirtelen egy autós elütötte Ashley-t.
-Ashley. Ashley hallasz? Jól vagy?.- kérdeztem de semmi válasz. Egy gyönyörű lány feküdt az úttesten. Előkaptam a mobilom és hívtam a mentőket. Gyorsan kiértek. Kivettem Ashley táskájából a telefonját és tárcsáztam az első számot...
*Stella szemszöge*
Éppen TV-t néztünk amikor megszólalt a telefonom. Kimentem a konyhába és felvettem.
-Igen?.-szóltam bele.
-Szia a nevem David. Gyere gyorsan Banbury-ba Ashley korházban van.- mondta egy fiú hang (?)
-Miiii?.-csúszott vékonyra a hangom.- És amúgy is ki vagy te?
-Majd mindent elmondok itt csak siess.- azzal letette. Nagyon megrémültem. A földre rogytam és sírtam. Erre mindenki ide jött.
-Minden rendben Stella?.-guggolt le mellém Emily.
-Ne.e.em.- szipogtam.
-Mi történt? Kit kell megverni?.-kérdezte Lou.
-Se.e.e.enkit.-mondtam még mindig szipogva.- A.A.A.Ashley.- nem tudtam befejezni mert újra sírva fakadtam.
-Mi van vele?.- kezdett ideges lenni Zayn.Igen Zayn. Nagyon megkedvelte Ash-t de csak barátságból
-Kórházban van.- nyögtem ki nehezen.
-Hogy miiii?.-kérdezték egyszerre.
-Mi történt vele?.-szólalt meg Liam is.
-Azt pontosan én sem tudom, de Banbury-ban van és oda kell mennünk. Most!.- utasítottam őket. Zayn fogta a kocsi kulcsot és el indultunk. Két kocsival mentünk. Az egyikbe Louis, Jade Én és Zayn mint vezető, a másikba Liam, Emily, Niall és Harry mint sofőr. Gyorsan oda értünk és meg kerestük a közeli kórházat. Láttam egy fiút gondolom ő David.
-Szia. Te vagy David?.-mondtam halkan.
-Szia. Igen én vagyok David.- mondta majd felém fordult és láttam a szemén, hogy ő is sírt. Mindent elmesélt. Csak sírtam és sírtam. Miért kellett ennek történnie? Kemény 4 óra után kijött az orvos:
-Jó napot.- köszönt.- Dr. Wyman vagyok. Miss. Thomson még kritikus állapotban van. Az életveszélyen még nincs túl. Jelenleg is kómában van.- közölte a tényeket.
-És be lehet hozzá menni?- kérdezte Niall.
-Igen, de csak egyenként kérem.-mondta majd távozott. Mindenki megszavazta, hogy előbb én menjek be majd Niall. Bementem és megrémültem. A mindig mosolygós, életvidám lány most rezzenéstelen, fehér arccal fekszik ezen az ágyon. Leültem a székre, megfogtam a kezét és sírtam.
-Jaj Ash. Nem mehetsz el. Szeretünk. Eric-et felejtsd el. Ő nem ér semmit. Ne halj meg.- mondtam sírva. Letelt az időm és Niall ment be...
*Niall szemszöge*
Nagy levegőt vettem és bementem. Ott feküdt Ashley fal fehér arccal. Megfogtam a kezét és bele kezdtem a mondandómba:
-Ashley. Eddig én se hittem el magamnak, de szeretlek. Hihetetlenül szeretlek. A karjaimban akarlak tartani, és csókolni. Nem hagyhatsz itt minket. Szeretlek.- az utolsó szót már szinte suttogtam. Igen. Szeretem őt. Mindennél jobban. Az orvos azt mondta mennem kell, de bevetettem a boci szemet és itt maradhattam. Az egész estét mellette töltöttem és fogtam a kezét. Nem hunytam le a szemem mert azt vártam, hogy ő kinyissa. De nem így lett. Reggel bejöttek a többiek. Hoztak nekem szendvicset. Nagy nehezen megettem.
-Hogy van Ash?.- kérdezte Jade kisírt szemekkel.
-Még azóta se kelt fel. Semmi életjel.- válaszoltam. Hirtelen az egyenletes pittyegést, gyors pittyegés váltotta fel. Az orvos kiküldtek minket. Ashley szíve leállt. Ahogy kiértünk Jade, Emily és Stella egymás vállára rogytak és sírtak. Nem is sírtak inkább zokogtak. Én is oda mentem Liam-hez, hogy vigasztaljon. Mindenki sírt. 3 óra sírás után kijött az orvos.
-Miss. Thomson szíve leállt..- a szememben hihetetlen mennyiségű könny keletkezett. A lányok is egyre erősebben sírtak.- De meg tudtuk menteni. Még valószínűleg 2 napig kómában lesz.- mindenki fellélegzett. A lányok se sírtak, sőtt egy kis halvány mosoly húzódott a szájukra. A barátnőjük nem halt meg...
*Jade szemszöge*
Nagyon boldog lettem, hogy Ash nem halt meg. Azt nem éltem volna túl. A lányokkal elhatároztuk, hogy elhozzuk neki Sesit és veszünk hozzá két kiscicát. Az egyik egy sziámi kiscica lesz a másik pedig egy amerikai rövid szőrű kiscica. Reméljük nagyon fog neki örülni. A 2 nap gyorsan eltelt. Itt ülök bent Ashley-nél és várom, hogy felkeljen. Ahogy gondolkoztam egy gyenge hang ütötte meg a fülem:
-Jade.- mondta nagyon halkan Ashley.
-Ashley.-kaptam oda a fejem.- Orvos! Orvos! Ashley felkelt.- kiáltoztam. Erre mindenki bejött és az orvos alig tudott oda menni Ash-hez. Szörnyen boldogok voltunk, hogy felébredt. A doktor szerint 1 hét múlva haza mehet. Délután elköszöntünk Ashley-től és indultunk Magyarországra, hogy elhozzuk Sesi-t és megvegyük a két kismacskát. A gép hamar leszállt. Amikor bementünk a fiúk bemutatkoztak én pedig felmentem a kutyusért. Megfogtam és amikor leértem elmeséltünk mindent. Elejétől a végéig. Még Ashley balesetét is. Elmentünk egy kisállat kereskedésbe és megvettük a dögöket (xd). A legközelebbi géppel haza repültünk. Az 1 hét gyorsan eltelt. Ma egy kis ,,Örülök, hogy itthon vagy Ashley'' parti lesz nálunk. Mindenki itt lesz, sőt még David is. Ash este jön úgy hogy már délután készen lettünk...
*Ashley szemszöge*
Ma mehetek haza. Senki nem jött el. Miért? Mindegy. Kicsit rosszul esett. Stella írt egy üzit hogy Londonba menjek. Oda vissza? Minek? Jó rendben. Csak Stella és Jade miatt vissza megyek. Amikor kiléptem a kórházból megcsapott a friss nyári szellő. Gondoltam meglátogatom David-et és elmondom neki, hogy vissza megyek Londonba. Csöngettem, és a nagyija nyitott ajtót.
-Jó napot.-köszöntem.-David-et keresem.
-Szerbusz.-mosolygott kedvesen.- nincs itt angyalom. Vissza ment Londonba.
-Köszönöm. Viszlát.-köszöntem el.
-Szia angyalom.-köszönt el ő is. Mindenki itt hagyott? Felültem a buszra és meg sem álltam Londonig. Haza mentem, de nem volt ott senki. Lepakoltam a cuccom és gondoltam átmegyek a fiúkhoz így este fele. Amikor oda értem senki sem nyitott ajtót. Benyitottam, de nagyon sötét volt. Kezdtem félni. Hirtelen felkapcsoltak a villanyok és egy hatalmas felirat díszelgett előttem. ,, Üdv újra itthon Ashley. Szeretünk!''. Ekkor a srácok is elő ugrottak és egyszerre kiáltották:
-Szia Ashley.-kiabálták. Oda jöttek és egyszerre mindenki megölelet. Még David is itt volt.
-Köszönöm.- ennyit tudtam kinyögni.
-Ez még nem minden.-húzogatta a szemöldökét Harry.
-Nem Harry, nem alszom veled.- jelentettem ki komoly arccal.
-Nem az te butus. Egy ajándék. Vagyis három.- mosolygott Emily.
-Hároooom?.-csodálkoztam. Ekkor ide hozták Sesit és egy kis kosarat amiben 2 kiscica volt.-Úristen. Köszönöm szépen.- ömlöttek a könnyeim a boldogságtól.
-És mi lesz a nevük?.- kérdezte Lou.
-Háát a sziámi cicának Ronnie lesz a neve, a másiknak pedig Mrs. Picúr.- nevettem. Megfogtam a kiscicákat és elkezdtem őket simogatni. Nagyon aranyosak voltak. Kezdetét vette a buli. Amikor nagyban táncoltam valaki elhúzott. Niall volt az:
-Ashley beszélnünk kell.- mondta.
-Miről?.-kérdeztem furcsán.
-Ash. Én csak nem rég jöttem rá, de azt hiszem szeretlek. Mindennél jobban.- itt megállt bennem az ütő. Bevalljam neki?- megértem ha te nem így érzel.
-Niall. Nekem is nehezemre esett erre rájönni, de én is szeretlek.-mosolyogtam. Egy hatalmas mosoly csúszott az arcára. Közeledett felém és megcsókolt. Visszacsókoltam. Egyszerűen mámorító volt. Fantasztikusan csókol. Csak a levegő hiány váltunk el. A homlokát az enyémnek döntötte és megszólalt:
-Ashley. Leszel a barátnőm?.-kérdezte cuki mosollyal.
-Persze.- pusziltam meg a száját...
Reggel boldogan keltem. Fél 10 volt. Gondoltam felhívom David-et. Kicsöng, kicsöng..
-Szia David.- szóltam bele.
-Szia Ash. Miért hívsz?.-halottam a hangján, hogy mosolyog.
-Ma eljössz a szállóhoz?.-kérdeztem.
-Persze.-mondta és letettük. Gyorsan felkaptam egy laza ruhát és vártam David-et. 10 perc múlva meg is jött. Baromkodtunk és csináltunk olyan képeket ahol egymásnak macska bajszot rajzoltunk meg még több fajta képet. Nagyon vicces volt. Fel is raktuk őket twitterre.
-Elmegyünk kávézni?.-kérdeztem.
-Felőlem.- volt vállat mosolyogva Dav. El is indultunk. Amikor át akartunk menni egy zebrán hirtelen erős fájdalmat éreztem az oldalamban. Minden kezdett homályos lenni. A földre rogytam. Még hallottam David hangját majd minden elsötétült...
*David szemszöge*
Olyan jól ment minden. Már közel voltunk a kávézóhoz, hiszen már csak egy zebra választott el onnan. Szépen elindultunk, majd hirtelen egy autós elütötte Ashley-t.
-Ashley. Ashley hallasz? Jól vagy?.- kérdeztem de semmi válasz. Egy gyönyörű lány feküdt az úttesten. Előkaptam a mobilom és hívtam a mentőket. Gyorsan kiértek. Kivettem Ashley táskájából a telefonját és tárcsáztam az első számot...
*Stella szemszöge*
Éppen TV-t néztünk amikor megszólalt a telefonom. Kimentem a konyhába és felvettem.
-Igen?.-szóltam bele.
-Szia a nevem David. Gyere gyorsan Banbury-ba Ashley korházban van.- mondta egy fiú hang (?)
-Miiii?.-csúszott vékonyra a hangom.- És amúgy is ki vagy te?
-Majd mindent elmondok itt csak siess.- azzal letette. Nagyon megrémültem. A földre rogytam és sírtam. Erre mindenki ide jött.
-Minden rendben Stella?.-guggolt le mellém Emily.
-Ne.e.em.- szipogtam.
-Mi történt? Kit kell megverni?.-kérdezte Lou.
-Se.e.e.enkit.-mondtam még mindig szipogva.- A.A.A.Ashley.- nem tudtam befejezni mert újra sírva fakadtam.
-Mi van vele?.- kezdett ideges lenni Zayn.Igen Zayn. Nagyon megkedvelte Ash-t de csak barátságból
-Kórházban van.- nyögtem ki nehezen.
-Hogy miiii?.-kérdezték egyszerre.
-Mi történt vele?.-szólalt meg Liam is.
-Azt pontosan én sem tudom, de Banbury-ban van és oda kell mennünk. Most!.- utasítottam őket. Zayn fogta a kocsi kulcsot és el indultunk. Két kocsival mentünk. Az egyikbe Louis, Jade Én és Zayn mint vezető, a másikba Liam, Emily, Niall és Harry mint sofőr. Gyorsan oda értünk és meg kerestük a közeli kórházat. Láttam egy fiút gondolom ő David.
-Szia. Te vagy David?.-mondtam halkan.
-Szia. Igen én vagyok David.- mondta majd felém fordult és láttam a szemén, hogy ő is sírt. Mindent elmesélt. Csak sírtam és sírtam. Miért kellett ennek történnie? Kemény 4 óra után kijött az orvos:
-Jó napot.- köszönt.- Dr. Wyman vagyok. Miss. Thomson még kritikus állapotban van. Az életveszélyen még nincs túl. Jelenleg is kómában van.- közölte a tényeket.
-És be lehet hozzá menni?- kérdezte Niall.
-Igen, de csak egyenként kérem.-mondta majd távozott. Mindenki megszavazta, hogy előbb én menjek be majd Niall. Bementem és megrémültem. A mindig mosolygós, életvidám lány most rezzenéstelen, fehér arccal fekszik ezen az ágyon. Leültem a székre, megfogtam a kezét és sírtam.
-Jaj Ash. Nem mehetsz el. Szeretünk. Eric-et felejtsd el. Ő nem ér semmit. Ne halj meg.- mondtam sírva. Letelt az időm és Niall ment be...
*Niall szemszöge*
Nagy levegőt vettem és bementem. Ott feküdt Ashley fal fehér arccal. Megfogtam a kezét és bele kezdtem a mondandómba:
-Ashley. Eddig én se hittem el magamnak, de szeretlek. Hihetetlenül szeretlek. A karjaimban akarlak tartani, és csókolni. Nem hagyhatsz itt minket. Szeretlek.- az utolsó szót már szinte suttogtam. Igen. Szeretem őt. Mindennél jobban. Az orvos azt mondta mennem kell, de bevetettem a boci szemet és itt maradhattam. Az egész estét mellette töltöttem és fogtam a kezét. Nem hunytam le a szemem mert azt vártam, hogy ő kinyissa. De nem így lett. Reggel bejöttek a többiek. Hoztak nekem szendvicset. Nagy nehezen megettem.
-Hogy van Ash?.- kérdezte Jade kisírt szemekkel.
-Még azóta se kelt fel. Semmi életjel.- válaszoltam. Hirtelen az egyenletes pittyegést, gyors pittyegés váltotta fel. Az orvos kiküldtek minket. Ashley szíve leállt. Ahogy kiértünk Jade, Emily és Stella egymás vállára rogytak és sírtak. Nem is sírtak inkább zokogtak. Én is oda mentem Liam-hez, hogy vigasztaljon. Mindenki sírt. 3 óra sírás után kijött az orvos.
-Miss. Thomson szíve leállt..- a szememben hihetetlen mennyiségű könny keletkezett. A lányok is egyre erősebben sírtak.- De meg tudtuk menteni. Még valószínűleg 2 napig kómában lesz.- mindenki fellélegzett. A lányok se sírtak, sőtt egy kis halvány mosoly húzódott a szájukra. A barátnőjük nem halt meg...
*Jade szemszöge*
Nagyon boldog lettem, hogy Ash nem halt meg. Azt nem éltem volna túl. A lányokkal elhatároztuk, hogy elhozzuk neki Sesit és veszünk hozzá két kiscicát. Az egyik egy sziámi kiscica lesz a másik pedig egy amerikai rövid szőrű kiscica. Reméljük nagyon fog neki örülni. A 2 nap gyorsan eltelt. Itt ülök bent Ashley-nél és várom, hogy felkeljen. Ahogy gondolkoztam egy gyenge hang ütötte meg a fülem:
-Jade.- mondta nagyon halkan Ashley.
-Ashley.-kaptam oda a fejem.- Orvos! Orvos! Ashley felkelt.- kiáltoztam. Erre mindenki bejött és az orvos alig tudott oda menni Ash-hez. Szörnyen boldogok voltunk, hogy felébredt. A doktor szerint 1 hét múlva haza mehet. Délután elköszöntünk Ashley-től és indultunk Magyarországra, hogy elhozzuk Sesi-t és megvegyük a két kismacskát. A gép hamar leszállt. Amikor bementünk a fiúk bemutatkoztak én pedig felmentem a kutyusért. Megfogtam és amikor leértem elmeséltünk mindent. Elejétől a végéig. Még Ashley balesetét is. Elmentünk egy kisállat kereskedésbe és megvettük a dögöket (xd). A legközelebbi géppel haza repültünk. Az 1 hét gyorsan eltelt. Ma egy kis ,,Örülök, hogy itthon vagy Ashley'' parti lesz nálunk. Mindenki itt lesz, sőt még David is. Ash este jön úgy hogy már délután készen lettünk...
*Ashley szemszöge*
Ma mehetek haza. Senki nem jött el. Miért? Mindegy. Kicsit rosszul esett. Stella írt egy üzit hogy Londonba menjek. Oda vissza? Minek? Jó rendben. Csak Stella és Jade miatt vissza megyek. Amikor kiléptem a kórházból megcsapott a friss nyári szellő. Gondoltam meglátogatom David-et és elmondom neki, hogy vissza megyek Londonba. Csöngettem, és a nagyija nyitott ajtót.
-Jó napot.-köszöntem.-David-et keresem.
-Szerbusz.-mosolygott kedvesen.- nincs itt angyalom. Vissza ment Londonba.
-Köszönöm. Viszlát.-köszöntem el.
-Szia angyalom.-köszönt el ő is. Mindenki itt hagyott? Felültem a buszra és meg sem álltam Londonig. Haza mentem, de nem volt ott senki. Lepakoltam a cuccom és gondoltam átmegyek a fiúkhoz így este fele. Amikor oda értem senki sem nyitott ajtót. Benyitottam, de nagyon sötét volt. Kezdtem félni. Hirtelen felkapcsoltak a villanyok és egy hatalmas felirat díszelgett előttem. ,, Üdv újra itthon Ashley. Szeretünk!''. Ekkor a srácok is elő ugrottak és egyszerre kiáltották:
-Szia Ashley.-kiabálták. Oda jöttek és egyszerre mindenki megölelet. Még David is itt volt.
-Köszönöm.- ennyit tudtam kinyögni.
-Ez még nem minden.-húzogatta a szemöldökét Harry.
-Nem Harry, nem alszom veled.- jelentettem ki komoly arccal.
-Nem az te butus. Egy ajándék. Vagyis három.- mosolygott Emily.
-Hároooom?.-csodálkoztam. Ekkor ide hozták Sesit és egy kis kosarat amiben 2 kiscica volt.-Úristen. Köszönöm szépen.- ömlöttek a könnyeim a boldogságtól.
-És mi lesz a nevük?.- kérdezte Lou.
-Háát a sziámi cicának Ronnie lesz a neve, a másiknak pedig Mrs. Picúr.- nevettem. Megfogtam a kiscicákat és elkezdtem őket simogatni. Nagyon aranyosak voltak. Kezdetét vette a buli. Amikor nagyban táncoltam valaki elhúzott. Niall volt az:
-Ashley beszélnünk kell.- mondta.
-Miről?.-kérdeztem furcsán.
-Ash. Én csak nem rég jöttem rá, de azt hiszem szeretlek. Mindennél jobban.- itt megállt bennem az ütő. Bevalljam neki?- megértem ha te nem így érzel.
-Niall. Nekem is nehezemre esett erre rájönni, de én is szeretlek.-mosolyogtam. Egy hatalmas mosoly csúszott az arcára. Közeledett felém és megcsókolt. Visszacsókoltam. Egyszerűen mámorító volt. Fantasztikusan csókol. Csak a levegő hiány váltunk el. A homlokát az enyémnek döntötte és megszólalt:
-Ashley. Leszel a barátnőm?.-kérdezte cuki mosollyal.
-Persze.- pusziltam meg a száját...
2013. március 2., szombat
10. rész képei (vegyes xD)
,,Csalódtam benned'' (I.évad)
*Ash szemszöge*
Reggel arra keltem, hogy csöngettek. Álmosan nyitottam ajtót. Nem láttam senkit csak egy borítékot. A borítékban két kép volt. Amikor megláttam őket leblokkoltam. Eric és egy szőke lány. Eric, Eric, Eric, Eric. Csak ez járt a fejemben. Nekidőltem a falnak, lecsúsztam és sírtam. Nem is sírtam. Zokogtam. Hogy tehette ezt. Jobban megnéztem a képet és mérhetetlen harag keletkezett bennem. Az a lány...
-AMANDAAAAA.- üvöltöttem. A lányok nem voltak itthon. Talán jobb is. Felszaladtam a szobámba, elővettem egy bőröndöt és elkezdtem bele dobálni a ruháimat. El akartam innen menni. Minél hamarabb. Elraktam a gitárom (ezt nem említettem, de imádok gitározni) és írtam egy levelet:
Kedves Stella, Jade, Emily és a többiek!
Van egy dolog ami miatt el kell mennem egy időre. Pontosan nem tudom meddig. A szívem fáj. Nagyon. Az asztalon láttok majd két képet. Ha Jas visszajön feltétlenül SMS-ben értesítsetek.
Puszilok mindenkit: Ashley
Hát megírtam. Elindultam a busz megállóba. Vártam egy 10 percet és megérkezett a busz. Felszálltam és már indult is. Elaludtam. Arra keltem, hogy valaki kelteget és azt mondja:
-Elnézést hölgyem a végállomáson vagyunk.- kinyitottam a szemem és megláttam a kalauzt. Megköszöntem neki, hogy felkeltett és indultam is amerre láttam. Banbury-ban voltam (London és Temze völgye). Kerestem egy szállót, kértem egy szobát és már bent is voltam a kapott helyiségben. Ledobtam a cuccom és sírtam Miért tette ezt? Én szerettem. De lehet, hogy ez nem is szerelem volt. Ez csak. Tetszés. Én....eddig féltem kimondani, de azt hiszem én Niall-t szeretem. Álomba sírtam magam. Reggel egész korán keltem ezért felvettem egy cuki egyberuhát, megfogtam a gitárom és elindultam az utcára. Bolyongtam, bolyongtam majd végül leültem és elkezdtem pengetni a gitárom. Rengetegen jöttek oda és pénzt dobáltak. Pedig én nem erre mentem, na mindegy. Egy 15 perc után egy fiú ült le mellém. Nagyon aranyos volt és együtt játszottunk, majd elvette a gitárom és én csak hallgattam. Fogtam a telefonom és megkértem az egyik nézőt, hogy csináljon egy közös képet. A kép nagyon jól sikerült. A fiú és én is megköszöntük a közös játékot és elindultam haza felé. Útközben elküldtem Stellának a képet, hogy ne aggódjon.
*Stella szemszöge*
Reggel korán mentem be dolgozni. Mikor haza értem nem volt otthon senki. Az asztalon megláttam egy levelet. Végig olvastam és a könnyek hullottak a szememből. MIÉRT? Kérdeztem magamban. Majd megnéztem a képeket és megértettem Ash-t. De várjunk csak. Az ott Amanda?? Jesszusom. Kaptam egy üzenetet Jade-től és Emily-től, hogy ma a Direction házban alszanak. Sírva feküdtem be az ágyamba. És ha baja lesz Ashley-nek? Elaludtam. Reggel, kómásan, kisírt szemekkel keltem fel. Egész nap nem voltak itthon a lányok ezért TV-ztem. Délután kaptam egy üzenetet Ashley-től. Szörnyen megörültem és elkezdtem ugrándoztam mint egy 5 éves aki megkapta a játékát. Megnéztem a képet és egy csákóval gitározott. Ki az a srác? Mindegy. Majd elmondja. Az volt a képhez a szöveg, hogy: Jól vagyok.
Hiszek neki. Remélem nem csinál őrültséget. Gondoltam átmegyek a fiúkhoz és nagy nehezen közlöm Niall-el, hogy Amanda megcsalja. Amikor oda értem Liam nyitott ajtót.
-Szia Stella.-köszönt.
-Szia Liam.- mondtam sietve. Beengedett majd feltétlenül elmentem Niall-t keresni. Meg kell mutatnom neki a képeket és a levelet Ashley-től. Zayn azt mondta a szobájában van. Felmentem az emeletre és kerestem Niall szobáját. Meg is találtam. Kicsit hezitáltam, össze szedtem a gondolataim és bekopogtam.
-Gyere.-kiáltott a szobából. Benyitottam.
-Niall beszélnünk kell.-sóhajtottam.
-Hallgatlak.-mosolygott.
-Szóval. Amandáról van szó..-kezdtem volna bele de ő félbe szakított.
-Na nemár Stella már te is? Én szeretem őt és nem egy kurva! Nem csal meg és nem is fog! Tudom!.-vágta a fejemhez.
-De értsd meg, hogy megcsal!-kiabáltam vissza.
-Nem. Tudom, hogy nem csal meg! Szeret.- ordított vissza. Több se kellett elé dobtam a levelet és a képeket. Ott hagytam azzal, hogy előbb a levelet olvassa el...
*Niall szemszöge*
Nagyon bűntudatom volt amiért kiabáltam Stellával. De miért nem fogad el minket együtt Amandával senki? kérdeztem magamtól. Vettem egy mély levegőt és elővettem a levelet a borítékból amit Stell elém dobott. Ahogy a végére értem könny szökött a szemembe. Ashley elment. És lehet, hogy egy jó ideig nem is jön vissza. De megnéztem a képeket is. Megállt bennem az ütő. Eric és Amanda csókolóztak a képeken. Eleredtek a könnyeim. Mind végig igazuk volt a fiúknak. Hülye voltam. Én azt hiszem...szeretem Ashley-t. Nem tudom mióta. Hihetetlenül szeretem. De Amanda is közel állt a szívemhez. Nem tudom elhinni, hogy ezt tette.
*Ashley szemszöge*
Még csak 3 óra volt ezért gondoltam elmegyek a közeli játszótérre. Útközben véletlenül neki mentem egy srácnak.
-Jaj ne haragudj.- mondta. Felnéztem és egy gyönyörű kék szemű srácot láttam.
-Semmi baj.- mosolyogtam majd felsegített.
-Nincs kedved meginni valamit?.- kérdezte.
-De persze szívesen.-mondtam. Elmentünk egy Starbuck's ba és ott megittunk egy-egy kávét. Nagyon sokat beszélgettünk és megtudtam róla szinte mindent. Hogy David Shonfields a neve, 2 éve lakik Londonban csak eljött ide kikapcsolódni, hogy 19 éves és még sorolhatnám. Ő is meg tudott rólam mindent. Amikor megittuk a kávénkat elindultunk a játszótérre. Amikor felültem a hintára megkértem David-et, hogy csináljon rólam két képet. Teljesítette. Még egy bő 3 órát hülyültünk a játszón, de meguntuk és David azt mondta elkísér a hotelig. Amikor oda értünk meg akart csókolni de nem hagytam.
-David ne haragudj. Nem rég volt vége egy kapcsolatomnak.-ahogy kimondtam egy könnycsepp gördült le a szememen. Gyorsan letöröltem és feltettem a költői kérdést.- Legjobb barátok?
-Rendben.- mosolygott. Megöleltük egymást. Telefon számot cseréltünk én pedig felhívtam Eric-et. Csak annyit mondtam:
-Csalódtam benned.-mondtam halkan. Meg se vártam a válaszát kinyomtam a telefont. Elmentem zuhanyozni, felvettem a spongebob-os pizsim és bedőltem az ágyba. Hamar elaludtam....
*Stella szemszöge*
Mindenkinek elmondtam azt, hogy mi történt. Úgy érzem mindenkinek hiányzik Ashley. Ma már nem akartam haza menni. Louis fel ajánlotta, hogy aludhatok vele. Bele egyeztem. Most senki sem *Húúúúú*-zott hisz mindenki rosszul érzi magát Ash miatt. Szomorúan aludtam el...
Reggel arra keltem, hogy csöngettek. Álmosan nyitottam ajtót. Nem láttam senkit csak egy borítékot. A borítékban két kép volt. Amikor megláttam őket leblokkoltam. Eric és egy szőke lány. Eric, Eric, Eric, Eric. Csak ez járt a fejemben. Nekidőltem a falnak, lecsúsztam és sírtam. Nem is sírtam. Zokogtam. Hogy tehette ezt. Jobban megnéztem a képet és mérhetetlen harag keletkezett bennem. Az a lány...
-AMANDAAAAA.- üvöltöttem. A lányok nem voltak itthon. Talán jobb is. Felszaladtam a szobámba, elővettem egy bőröndöt és elkezdtem bele dobálni a ruháimat. El akartam innen menni. Minél hamarabb. Elraktam a gitárom (ezt nem említettem, de imádok gitározni) és írtam egy levelet:
Kedves Stella, Jade, Emily és a többiek!
Van egy dolog ami miatt el kell mennem egy időre. Pontosan nem tudom meddig. A szívem fáj. Nagyon. Az asztalon láttok majd két képet. Ha Jas visszajön feltétlenül SMS-ben értesítsetek.
Puszilok mindenkit: Ashley
Hát megírtam. Elindultam a busz megállóba. Vártam egy 10 percet és megérkezett a busz. Felszálltam és már indult is. Elaludtam. Arra keltem, hogy valaki kelteget és azt mondja:
-Elnézést hölgyem a végállomáson vagyunk.- kinyitottam a szemem és megláttam a kalauzt. Megköszöntem neki, hogy felkeltett és indultam is amerre láttam. Banbury-ban voltam (London és Temze völgye). Kerestem egy szállót, kértem egy szobát és már bent is voltam a kapott helyiségben. Ledobtam a cuccom és sírtam Miért tette ezt? Én szerettem. De lehet, hogy ez nem is szerelem volt. Ez csak. Tetszés. Én....eddig féltem kimondani, de azt hiszem én Niall-t szeretem. Álomba sírtam magam. Reggel egész korán keltem ezért felvettem egy cuki egyberuhát, megfogtam a gitárom és elindultam az utcára. Bolyongtam, bolyongtam majd végül leültem és elkezdtem pengetni a gitárom. Rengetegen jöttek oda és pénzt dobáltak. Pedig én nem erre mentem, na mindegy. Egy 15 perc után egy fiú ült le mellém. Nagyon aranyos volt és együtt játszottunk, majd elvette a gitárom és én csak hallgattam. Fogtam a telefonom és megkértem az egyik nézőt, hogy csináljon egy közös képet. A kép nagyon jól sikerült. A fiú és én is megköszöntük a közös játékot és elindultam haza felé. Útközben elküldtem Stellának a képet, hogy ne aggódjon.
*Stella szemszöge*
Reggel korán mentem be dolgozni. Mikor haza értem nem volt otthon senki. Az asztalon megláttam egy levelet. Végig olvastam és a könnyek hullottak a szememből. MIÉRT? Kérdeztem magamban. Majd megnéztem a képeket és megértettem Ash-t. De várjunk csak. Az ott Amanda?? Jesszusom. Kaptam egy üzenetet Jade-től és Emily-től, hogy ma a Direction házban alszanak. Sírva feküdtem be az ágyamba. És ha baja lesz Ashley-nek? Elaludtam. Reggel, kómásan, kisírt szemekkel keltem fel. Egész nap nem voltak itthon a lányok ezért TV-ztem. Délután kaptam egy üzenetet Ashley-től. Szörnyen megörültem és elkezdtem ugrándoztam mint egy 5 éves aki megkapta a játékát. Megnéztem a képet és egy csákóval gitározott. Ki az a srác? Mindegy. Majd elmondja. Az volt a képhez a szöveg, hogy: Jól vagyok.
Hiszek neki. Remélem nem csinál őrültséget. Gondoltam átmegyek a fiúkhoz és nagy nehezen közlöm Niall-el, hogy Amanda megcsalja. Amikor oda értem Liam nyitott ajtót.
-Szia Stella.-köszönt.
-Szia Liam.- mondtam sietve. Beengedett majd feltétlenül elmentem Niall-t keresni. Meg kell mutatnom neki a képeket és a levelet Ashley-től. Zayn azt mondta a szobájában van. Felmentem az emeletre és kerestem Niall szobáját. Meg is találtam. Kicsit hezitáltam, össze szedtem a gondolataim és bekopogtam.
-Gyere.-kiáltott a szobából. Benyitottam.
-Niall beszélnünk kell.-sóhajtottam.
-Hallgatlak.-mosolygott.
-Szóval. Amandáról van szó..-kezdtem volna bele de ő félbe szakított.
-Na nemár Stella már te is? Én szeretem őt és nem egy kurva! Nem csal meg és nem is fog! Tudom!.-vágta a fejemhez.
-De értsd meg, hogy megcsal!-kiabáltam vissza.
-Nem. Tudom, hogy nem csal meg! Szeret.- ordított vissza. Több se kellett elé dobtam a levelet és a képeket. Ott hagytam azzal, hogy előbb a levelet olvassa el...
*Niall szemszöge*
Nagyon bűntudatom volt amiért kiabáltam Stellával. De miért nem fogad el minket együtt Amandával senki? kérdeztem magamtól. Vettem egy mély levegőt és elővettem a levelet a borítékból amit Stell elém dobott. Ahogy a végére értem könny szökött a szemembe. Ashley elment. És lehet, hogy egy jó ideig nem is jön vissza. De megnéztem a képeket is. Megállt bennem az ütő. Eric és Amanda csókolóztak a képeken. Eleredtek a könnyeim. Mind végig igazuk volt a fiúknak. Hülye voltam. Én azt hiszem...szeretem Ashley-t. Nem tudom mióta. Hihetetlenül szeretem. De Amanda is közel állt a szívemhez. Nem tudom elhinni, hogy ezt tette.
*Ashley szemszöge*
Még csak 3 óra volt ezért gondoltam elmegyek a közeli játszótérre. Útközben véletlenül neki mentem egy srácnak.
-Jaj ne haragudj.- mondta. Felnéztem és egy gyönyörű kék szemű srácot láttam.
-Semmi baj.- mosolyogtam majd felsegített.
-Nincs kedved meginni valamit?.- kérdezte.
-De persze szívesen.-mondtam. Elmentünk egy Starbuck's ba és ott megittunk egy-egy kávét. Nagyon sokat beszélgettünk és megtudtam róla szinte mindent. Hogy David Shonfields a neve, 2 éve lakik Londonban csak eljött ide kikapcsolódni, hogy 19 éves és még sorolhatnám. Ő is meg tudott rólam mindent. Amikor megittuk a kávénkat elindultunk a játszótérre. Amikor felültem a hintára megkértem David-et, hogy csináljon rólam két képet. Teljesítette. Még egy bő 3 órát hülyültünk a játszón, de meguntuk és David azt mondta elkísér a hotelig. Amikor oda értünk meg akart csókolni de nem hagytam.
-David ne haragudj. Nem rég volt vége egy kapcsolatomnak.-ahogy kimondtam egy könnycsepp gördült le a szememen. Gyorsan letöröltem és feltettem a költői kérdést.- Legjobb barátok?
-Rendben.- mosolygott. Megöleltük egymást. Telefon számot cseréltünk én pedig felhívtam Eric-et. Csak annyit mondtam:
-Csalódtam benned.-mondtam halkan. Meg se vártam a válaszát kinyomtam a telefont. Elmentem zuhanyozni, felvettem a spongebob-os pizsim és bedőltem az ágyba. Hamar elaludtam....
*Stella szemszöge*
Mindenkinek elmondtam azt, hogy mi történt. Úgy érzem mindenkinek hiányzik Ashley. Ma már nem akartam haza menni. Louis fel ajánlotta, hogy aludhatok vele. Bele egyeztem. Most senki sem *Húúúúú*-zott hisz mindenki rosszul érzi magát Ash miatt. Szomorúan aludtam el...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)