Baleset (I. évad)

*Ashley szemszöge*

Reggel boldogan keltem. Fél 10 volt. Gondoltam felhívom David-et. Kicsöng, kicsöng..
-Szia David.- szóltam bele.
-Szia Ash. Miért hívsz?.-halottam a hangján, hogy mosolyog.
-Ma eljössz a szállóhoz?.-kérdeztem.
-Persze.-mondta és letettük. Gyorsan felkaptam egy laza ruhát és vártam David-et. 10 perc múlva meg is jött. Baromkodtunk és csináltunk olyan képeket ahol egymásnak macska bajszot rajzoltunk meg még több fajta képet. Nagyon vicces volt. Fel is raktuk őket twitterre.
-Elmegyünk kávézni?.-kérdeztem.
-Felőlem.- volt vállat mosolyogva Dav. El is indultunk. Amikor át akartunk menni egy zebrán hirtelen erős fájdalmat éreztem az oldalamban. Minden kezdett homályos lenni. A földre rogytam. Még hallottam David hangját majd minden elsötétült...

*David szemszöge*

Olyan jól ment minden. Már közel voltunk a kávézóhoz, hiszen már csak egy zebra választott el onnan. Szépen elindultunk, majd hirtelen egy autós elütötte Ashley-t.
-Ashley. Ashley hallasz? Jól vagy?.- kérdeztem de semmi válasz. Egy gyönyörű lány feküdt az úttesten. Előkaptam a mobilom és hívtam a mentőket. Gyorsan kiértek. Kivettem Ashley táskájából a telefonját és tárcsáztam az első számot...

*Stella szemszöge*

Éppen TV-t néztünk amikor megszólalt a telefonom. Kimentem a konyhába és felvettem.
-Igen?.-szóltam bele.
-Szia a nevem David. Gyere gyorsan Banbury-ba Ashley korházban van.- mondta egy fiú hang (?)
-Miiii?.-csúszott vékonyra a hangom.- És amúgy is ki vagy te?
-Majd mindent elmondok itt csak siess.- azzal letette. Nagyon megrémültem. A földre rogytam és sírtam. Erre mindenki ide jött.
-Minden rendben Stella?.-guggolt le mellém Emily.
-Ne.e.em.- szipogtam.
-Mi történt? Kit kell megverni?.-kérdezte Lou.
-Se.e.e.enkit.-mondtam még mindig szipogva.- A.A.A.Ashley.- nem tudtam befejezni mert újra sírva fakadtam.
-Mi van vele?.- kezdett ideges lenni Zayn.Igen Zayn. Nagyon megkedvelte Ash-t de csak barátságból
-Kórházban van.- nyögtem ki nehezen.
-Hogy miiii?.-kérdezték egyszerre.
-Mi történt vele?.-szólalt meg Liam is.
-Azt pontosan én sem tudom, de Banbury-ban van és oda kell mennünk. Most!.- utasítottam őket. Zayn fogta a kocsi kulcsot és el indultunk. Két kocsival mentünk. Az egyikbe Louis, Jade Én és Zayn mint vezető, a másikba Liam, Emily, Niall és Harry mint sofőr. Gyorsan oda értünk  és meg kerestük a közeli kórházat. Láttam egy fiút gondolom ő David.
-Szia. Te vagy David?.-mondtam halkan.
-Szia. Igen én vagyok David.- mondta majd felém fordult és láttam a szemén, hogy ő is sírt. Mindent elmesélt. Csak sírtam és sírtam. Miért kellett ennek történnie? Kemény 4 óra után kijött az orvos:
-Jó napot.- köszönt.- Dr. Wyman vagyok. Miss. Thomson még kritikus állapotban van. Az életveszélyen még nincs túl. Jelenleg is kómában van.- közölte a tényeket.
-És be lehet hozzá menni?- kérdezte Niall.
-Igen, de csak egyenként kérem.-mondta majd távozott. Mindenki megszavazta, hogy előbb én menjek be majd Niall. Bementem és megrémültem. A mindig mosolygós, életvidám lány most rezzenéstelen, fehér arccal fekszik ezen az ágyon. Leültem a székre, megfogtam a kezét és sírtam.
-Jaj Ash. Nem mehetsz el. Szeretünk. Eric-et felejtsd el. Ő nem ér semmit. Ne halj meg.- mondtam sírva. Letelt az időm és Niall ment be...

*Niall szemszöge*

Nagy levegőt vettem és bementem. Ott feküdt Ashley fal fehér arccal. Megfogtam a kezét és bele kezdtem a mondandómba:
-Ashley. Eddig én se hittem el magamnak, de szeretlek. Hihetetlenül szeretlek. A karjaimban akarlak tartani, és csókolni. Nem hagyhatsz itt minket. Szeretlek.- az utolsó szót már szinte suttogtam. Igen. Szeretem őt. Mindennél jobban. Az orvos azt mondta mennem kell, de bevetettem a boci szemet és itt maradhattam. Az egész estét mellette töltöttem és fogtam a kezét. Nem hunytam le a szemem mert azt vártam, hogy ő kinyissa.  De nem így lett. Reggel bejöttek a többiek. Hoztak nekem szendvicset. Nagy nehezen megettem.
-Hogy van Ash?.- kérdezte Jade kisírt szemekkel.
-Még azóta se kelt fel. Semmi életjel.- válaszoltam. Hirtelen az egyenletes pittyegést, gyors pittyegés váltotta fel. Az orvos kiküldtek minket. Ashley szíve leállt. Ahogy kiértünk Jade, Emily és Stella egymás vállára rogytak és sírtak. Nem is sírtak inkább zokogtak. Én is oda mentem Liam-hez, hogy vigasztaljon. Mindenki sírt. 3 óra sírás után kijött az orvos.
-Miss. Thomson szíve leállt..- a szememben hihetetlen mennyiségű könny keletkezett. A lányok is egyre erősebben sírtak.- De meg tudtuk menteni. Még valószínűleg 2 napig kómában lesz.- mindenki fellélegzett. A lányok se sírtak, sőtt egy kis halvány mosoly húzódott a szájukra. A barátnőjük nem halt meg...

*Jade szemszöge*

Nagyon boldog lettem, hogy Ash nem halt meg. Azt nem éltem volna túl. A lányokkal elhatároztuk, hogy elhozzuk neki Sesit és veszünk hozzá két kiscicát. Az egyik egy sziámi kiscica lesz a másik pedig egy amerikai rövid szőrű kiscica. Reméljük nagyon fog neki örülni. A 2 nap gyorsan eltelt. Itt ülök bent Ashley-nél és várom, hogy felkeljen. Ahogy gondolkoztam egy gyenge hang ütötte meg a fülem:
-Jade.- mondta nagyon halkan Ashley.
-Ashley.-kaptam oda a fejem.- Orvos! Orvos! Ashley felkelt.- kiáltoztam. Erre mindenki bejött és az orvos alig tudott oda menni Ash-hez. Szörnyen boldogok voltunk, hogy felébredt. A doktor szerint 1 hét múlva haza mehet. Délután elköszöntünk Ashley-től és indultunk Magyarországra, hogy elhozzuk Sesi-t és megvegyük a két kismacskát. A gép hamar leszállt. Amikor bementünk a fiúk bemutatkoztak én pedig felmentem a kutyusért. Megfogtam és amikor leértem elmeséltünk mindent. Elejétől a végéig. Még Ashley balesetét is. Elmentünk egy kisállat kereskedésbe és megvettük a dögöket (xd). A legközelebbi géppel haza repültünk. Az 1 hét gyorsan eltelt. Ma egy kis ,,Örülök, hogy itthon vagy Ashley'' parti lesz nálunk. Mindenki itt lesz, sőt még David is. Ash este jön úgy hogy már délután készen lettünk...

*Ashley szemszöge*

Ma mehetek haza. Senki nem jött el. Miért? Mindegy. Kicsit rosszul esett. Stella írt egy üzit hogy Londonba menjek. Oda vissza? Minek? Jó rendben. Csak Stella és Jade miatt vissza megyek. Amikor kiléptem a kórházból megcsapott a friss nyári szellő. Gondoltam meglátogatom David-et és elmondom neki, hogy vissza megyek Londonba. Csöngettem, és a nagyija nyitott ajtót.
-Jó napot.-köszöntem.-David-et keresem.
-Szerbusz.-mosolygott kedvesen.- nincs itt angyalom. Vissza ment Londonba.
-Köszönöm. Viszlát.-köszöntem el.
-Szia angyalom.-köszönt el ő is. Mindenki itt hagyott? Felültem a buszra és meg sem álltam Londonig. Haza mentem, de nem volt ott senki. Lepakoltam a cuccom és gondoltam átmegyek a fiúkhoz így este fele. Amikor oda értem senki sem nyitott ajtót. Benyitottam, de nagyon sötét volt. Kezdtem félni. Hirtelen felkapcsoltak a villanyok és egy hatalmas felirat díszelgett előttem. ,, Üdv újra itthon Ashley. Szeretünk!''. Ekkor a srácok is elő ugrottak és egyszerre kiáltották:
-Szia Ashley.-kiabálták. Oda jöttek és egyszerre mindenki megölelet. Még David is itt volt.
-Köszönöm.- ennyit tudtam kinyögni.
-Ez még nem minden.-húzogatta a szemöldökét Harry.
-Nem Harry, nem alszom veled.- jelentettem ki komoly arccal.
-Nem az te butus. Egy ajándék. Vagyis három.- mosolygott Emily.
-Hároooom?.-csodálkoztam. Ekkor ide hozták Sesit és egy kis kosarat amiben 2 kiscica volt.-Úristen. Köszönöm szépen.- ömlöttek a könnyeim a boldogságtól.
-És mi lesz a nevük?.- kérdezte Lou.
-Háát a sziámi cicának Ronnie lesz a neve, a másiknak pedig Mrs. Picúr.- nevettem. Megfogtam a kiscicákat és elkezdtem őket simogatni. Nagyon aranyosak voltak. Kezdetét vette a buli. Amikor nagyban táncoltam valaki elhúzott. Niall volt az:
-Ashley beszélnünk kell.- mondta.
-Miről?.-kérdeztem furcsán.
-Ash. Én csak nem rég jöttem rá, de azt hiszem szeretlek. Mindennél jobban.- itt megállt bennem az ütő. Bevalljam neki?- megértem ha te nem így érzel.
-Niall. Nekem is nehezemre esett erre rájönni, de én is szeretlek.-mosolyogtam. Egy hatalmas mosoly csúszott az arcára. Közeledett felém és megcsókolt. Visszacsókoltam. Egyszerűen mámorító volt. Fantasztikusan csókol. Csak a levegő hiány váltunk el. A homlokát az enyémnek döntötte és megszólalt:
-Ashley. Leszel a barátnőm?.-kérdezte cuki mosollyal.
-Persze.- pusziltam meg a száját...